A humor életünk része. Szükségünk
van rá, ahogy a nevetésre is. Hogy megértsünk egy viccet, először megjelenítjük
magunk előtt az alapszituációt. Majd rájövünk, hogy melyik két dolog nem illik
egymáshoz, figyelembe vesszük az értelmezési lehetőségeket. A szó szerinti
értelmezést háttérbe szorítjuk, mert az nem vicces, és azt tekintjük
érvényesnek, amelyik nevetésre fakaszt bennünket. Az sem mindegy, hogy hány
éves korban, milyen viccet hallunk. Agyilag is érettnek kell lennünk a
megértéséhez. Külön kategóriákba is sorolják a vicceket. A szőke nő nem örül,
ha esetlenségét kifigurázzák, a rendőrnek sem mesélünk lüke rendőrös viccet, ha
megállít bennünket egy közúti ellenőrzésen. Az anyós sem szeretne anyósvicceket
hallani vejétől egy vasárnapi ebéd közben. Van, aki nevet rajta, van, aki
megsértődik. Van, aki érti az öniróniát, van, aki nem.
Könyveket, folyóiratokat is adnak ki
e témában. Az újságokban külön oldalon szerepelnek. A Hét Napban, Családi
Körben, a Képes Ifiben, a Jó Pajtásban.
A Jó Pajtás gyermekhetilap decemberben
ünnepelte a 70. évfordulóját. A mi időnkben mindenki olvasta. Hetente egyszer magyar
órán ez volt a téma. Alig vártuk a Bizalmas sorokat, az érdekes híreket, a
Tarka oldalt, a Zenebonát, a Rügyfakadást, a Vicckupacot. Tanulhattunk belőle,
fejlesztettük a szókincsünket, bővítettük a tudásunkat.
Nem tudom, manapság hány példányt
adnak el belőle.
A február elsejei számban olvastam a
Nyelvi játékokat. Azt, hogy ki mit mond a sikertelen randiról. Nem érzem magam
konzervatív szemléletűnek, prűdnek, de akkor is… Az még rendben van, hogy a
vegyész nem érezte a kémiát, a focistával nem passzoltak egymáshoz, a
hegesztőnél nem volt meg a szikra, az orvost nem hozta lázba… Az viszont, hogy
a horgásznak nem kapták be a kukacát, a tanár nem tudta meghúzni, a rekorder
nem tudta megdönteni, a vízvezeték-szerelőnek nem volt elég nedves, a
hegymászót nem juttatta el a csúcsra, nem biztos, hogy egy ötödikes gyereknek
való… Egyes iskolák „járatják” a lapot, alsósok is olvassák...
Vannak aranyos kis gyermekviccek.
Iskolás viccek. Más nyelvi érdekességek. Tanulságos kis történetek. A mai gyerekek már mások, mint mi voltunk annak idején, más érdekli őket, sok mindent tudnak. A Jó Pajtás ennyire ne haladjon a korral...
És elképzeltem azt a helyzetet, mi
lenne a válasz, ha egy felsős megkérdezné a Jó Pajtás illetékeseitől, az alapítóktól, a támogatóktól, hogy mikor kapták be a kukacát, vagy ő mikor kapta be
valakiét, mikor húzták meg utoljára, mikor döntötték meg, elég nedves volt-e,
és eljutott-e a csúcsra… Ja, csak vicc volt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése