HÁLAPÉNZ

            A belgrádi katonai kórházban (VMA) két orvost tartóztattak le. Több hónapos megfigyelés előzte meg az akciót, mire a nyomozóknak sikerült tetten érniük őket. A vád: hálapénzt fogadtak el súlyosan beteg emberektől, hogy ne fél év múlva, hanem minél gyorsabban sor kerüljön a kivizsgálásukra.

            Csak ők ketten fogadnak el hálapénzt az orvos társadalomban, Szerbiában?

            Nincs mentség a tettükre, ez tény. Az is tény, ha az ember, ne adja Isten, beteg lesz, mindent megtesz a gyógyulása érdekében. Keresi a „vezákat”, a valakinek a valakijének a valakijét. Azt az orvost, aki segíteni tud. Aki elintézi, hogy belátható időn belül megvizsgálják. Hogy megállapítsák a baját. Hogy elkezdjék a kezelését. A kórházakban hónapokat kell várni. CT vizsgálatra, mágneses rezonanciára fényéveket. Idő pedig nincs. A nővér szerez időpontot, az asszisztens összehoz egy találkozót, az orvos vizsgál. A beteg, a hozzátartozója meg hálás. Ilyenkor nem a pénz számít. Nem a boríték, a desszert, a viszki, a kávé. Az egészség, az emberélet a fontos.

            Szerbiában nem ingyenes az ingyenes egészségügyi ellátás. A kórházakban katasztrofális állapotok uralkodnak. Az orvosok túlterheltek. Sokan külföldre távoztak. Nincs elég műszer. Mire időpontot kap az ember, a nyárból tél lesz. Az étel siralmas. A WC-k megközelíthetetlenek. Vinni kell a gyógyszert, a kötszert, még az evőeszközt is.

            Hallottunk már olyan esetről, amikor a kórházban dolgozó orvos ajánlotta, hogy inkább a magánklinikára menjenek, ahol ő szintén dolgozik, mert ott mindent el tudnak intézni? Mindannyian. Ott nem hálapénzt, hanem vizsgálati díjat kell fizetni. Mindennek ára van. Belgrádból, Kamancról (Sremska Kamenica), Újvidékről az ismert szakemberek a szélrózsa minden irányába utaznak, hogy „privátul” dolgozzanak. A magánrendelőkben mindenféle vizsgálatokat elvégezhetünk: a vérvételtől kezdve az ultrahangon és EKG-n át a műtétekig. Meg azután az orvos be is rendezhet bennünket a kórházba, ha szükséges.

            Vagy hallottunk már olyan esetről, hogy a nőgyógyásznak fizetett valaki szüléskor? Mindannyian. Mert valamilyen biztonságérzetet ad a szülő nőnek, hogy van egy orvosa, akiben megbízik, hogy minden rendben lesz vele és a babával is.

            A fogorvos, aki állami intézményben dolgozik, sajnos nem tud időpontot adni a fogfájós gyereknek. A magánrendelőjében már délután fogadja. 2000 dinárért. Számla nélkül.

            A WHO (Egészségügyi Világszervezet) felmérése szerint Szerbia egészségügyi rendszere a világon a negyedik legkorrumpáltabb. Tádzsikisztán, Moldova és Marokkó után.

            Nehéz az orvosi egyetem. Az egyik legfelkapottabb. Sokat kell tanulni. Kell hozzá tudás, empátia, segítőkészség, jó kommunikációs képesség. Elhivatottság. Ezt valakinek meg is kellene fizetnie. Szerbiában nem fényes az orvosok fizetése. A nővéreké siralmas. Nem irigylem őket. Ezért dolgoznak „feketén” a magánklinikákon. Emberéleteket mentenek. Egyesek ingyen, mások pénzért, de mentenek. A politikusok meg életeket tesznek tönkre. És sokkal nagyobb fizetést kapnak érte. Az egészségügyi miniszterre sem érdemes szót vesztegetni. 

            Vannak, akik állítják, hogy sosem fizetnek orvosnak, mert ez jár. Vannak, akik minden pénzüket odaadnák a vizsgálatokra, csak hogy egészségesek legyenek újra. Mindannyiunknak van egy története.

            Kivételek mindenhol akadnak. Szerencsére vannak még becsületes, jó szándékú, segítőkész egészségügyi dolgozók. Mentősök, nővérek, orvosok. Akik végzik a dolgukat, mert erre esküdtek fel. Töltögetik az elektronikus kartonokat, meghallgatják az idős néniket, levezetik a szüléseket, mosolyognak a gyerekekre. Minden tudásukat bevetik, hogy segítsenek. Szabadkoznak a hálapénz hallatán. Ők vannak többségben?