A munka és a munka ünnepe – a szüleim
idejében
A nagyvállalatokban több százan, ezren
dolgoztatok. Meg sem fordult a munkáltató fejében, hogy feketén dolgoztasson
benneteket. Mindannyian be voltatok jelentve. A fizetések rendszeresen érkeztek.
Volt egészségügyi biztosításotok. Mentek a munkaéveitek. Fizették utánatok a
járulékokat. Rendszeresen fizették az útiköltségeteket. Gyermekeiteknek az
iskolai kötelezettségeket. Az uzsonnát, a kirándulásokat. Dubrovnikba,
Zágrábba, Szarajevóba. Az évi szabadság nem is volt kérdéses. A piros útlevél
aranyat ért. Lehetőségetek volt kedvezményes nyaralásra. Minden valamirevaló
vállalatnak volt a tengerparton nyaralója. Vagy bérelt a munkásainak. Šibenik,
Makarska, Igalo. Rovinj, Kotor, Herceg Novi. Eljutottatok gyerekeitekkel együtt
a sós vízhez. Tudtátok, hogy mettől meddig tart a munkaidőtök, nem a munkaadó
kénye-kedve szerint dolgoztatok. Kölcsönre építettétek a házat, vettétek a
bútorokat. Ki is tudtátok fizetni. Elég volt, ha a férj dolgozott. Ebből megéltetek. A feleség otthon
főzött, nevelte a gyerekeket. Ha ő is dolgozott, még többet megengedhettetek
magatoknak. Nem volt terhes a munka. Nem volt büdös. Kaptatok meleg reggelit. Szezonmunkások
naponta többszöri étkezést. Rántott húst krumplipürével. Zöldbabfőzeléket marhahússal.
Pacalt és paprikást. Ha nem működött a vállalat konyhája, akkor érkezett a topli
obrok pénz. Palántálás. Kapálás. Metlicázás. Böngészés. Mentetek mindannyian. Május
elsején a megérdemelt pihenéseteket töltöttétek. Családi körben. Barátokkal. Munkatársakkal.
Minden faluban, városban volt egy hely, ahol közös népünnepély volt. Zenés
ébresztéssel. Májusfaállítással. Szalagokkal. Üvegekkel. Alatta harmonikáztatok.
Énekeltetek. Szavaltatok. Ünnepeltétek a munkát. Mosolyogtatok. Ittatok. Ettetek.
Marhapaprikást káposztasalátával. Voltak vetélkedők. Focimeccsek a vállalatok
között. Rostélyoztatok a határban, a focipályán, a tereken. Életetek a munkátok
által lett szebb, jobb. A munka után édes volt a pihenés.
Tudtatok tervezni. Tudtatok élni.
A munka és a munka ünnepe – a mi
időnkben
Mi tudjuk, hogy a munka szláv eredetű
szó. Megtapasztaljuk a jelentését is: kín, gyötrelem, szenvedés, erőfeszítés,
vesződség. Robotolunk. Nem mindenki kedvére való munkát végez. Sokszor
kényszerből. Munkával keressük a kenyerünket.
Kemény munkával. Szó szerint, a fizetés sokszor csak a kenyérre elég. A számlák
fizetésére. Szétesett Jugoszlávia. Embargó, háborúk, menekültek, gazdasági
válságok. A technika fejlődésével egyre kevesebb munkaerőre van szükség. Munkanélküliség.
Fizetésnélküliség. Feketén dolgozunk. Nem vagyunk bejelentve. Nem mennek a
munkaévek. Nem fizetik az útiköltséget. Kirándulásainkat a szabadkai
nejlonpiacra tervezzük. Tavasszal és ősszel, amikor új ruha kell a
gyerekeinknek. A topli obrokot már régen elfelejtettük. A tengerparti levegőt
is. Május elsején is sokan dolgozunk. A munka által nem lesz szebb és jobb az
életünk. Nem tudunk tervezni. Nem tudunk élni. Mindig rosszul választunk. A munkásokat a munkaadók nem értékelik. Sok
helyen emberszámba sem veszik. Nincs okunk ünnepelni.
Hős vezérünk több miniszterével együtt ma
is dolgozik. Sajtótájékoztatót is tartott Kolubarán, ahol a bányászok szintén
munkával ünnepeltek. Nem részletezném szokásos szövegét a szufficitről (bevételi
többlet), a deficitről, az MMF-ről. A lényeg, hogy soha nem látott mértékben
növekednek majd a fizetések, a nyugdíjak. A mostani átlagfizetés 391 euró, ez
decemberre 430-440 lesz. A villanyszámlák sem emelkednek az idén. Ez a mai ajándékszövegünk. Ki hisz benne?
Éljen május elseje!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése