Elhunyt
házi kedvenceinknek is jár egy nyughely. Egyértelmű, hogy ha meghal egy ember,
akkor el kell temetni. Az állatok tetemével is kezdenünk kell valamit. Legyen
szó kutyáról, macskáról, hörcsögről, tengerimalacról, papagájról, húsvéti
nyúlról. Fáj az elvesztésük, meg is
siratjuk őket. Társunk volt jóban-rosszban, sok közös élményünk volt együtt. A
gyerekeknek is nehéz megmagyarázni, hogy Bodri miért nem csóválja tovább a
farkát, Cirmi miért nem dorombol. Egyáltalán, hová tűntek.
Kertes házban nőttem fel, és mindig volt
valamilyen állatunk. Dundus 14 évet élt, a diófa alatt temettük el. Apukám ásta
a gödröt, mi hugival a könnyeinket potyogtattuk. Anyukám kis keresztet is készített,
ezt tettük a sírhalomra. A közelébe meg virágokat ültettünk. Az évek során
mellé került Bogáncs egy csonttal, Alf, Mirci cica, Béla hörcsög, Peti, a papagáj.
Mit kezdenek a „lakótársukkal” a tömbházban, lakásban élők? Zacskóba kerül, és
megy a kukába? Vagy a szeméttelepre? Vagy beledobják a folyóba? Vagy?
Világszerte léteznek olyan temetők,
ahol a kedvenceinket helyezhetjük végső nyugalomra. Vannak, akik ezt
hülyeségnek tartják, mások megmosolyogják. Annak idején Egyiptomban az állatokat, főként
a macskákat, a fáraókhoz hasonlóan bebalzsamozták, mumifikálták. Tizenpár éves
lehettem, amikor a családdal Pest felé tartva megálltunk a kisállat temetőnél. Már
akkor csodálkoztam, hogy rendezettebb, mint a mi temetőnk. Mint a nagy sírok, csak
kicsiben, képek, idézetek belegravírozva a márvány sírkövekbe. Szobrok, virágok,
játékok. Nem is akartam hinni a szememnek. Érdekes látvány volt. Majd Pesten
megvettem Stephen King Pet Sematary könyvét… Hónapokon keresztül álmodtam is
össze-vissza…
Szerbiában nincs állattemető. Fővárosunkban
1996 óta próbálnak egy ilyet létrehozni, de eddig sikertelenül. Az ötletet
örökölték az aktuálisan hatalmon lévők, de senki sem valósította meg. Azután a
jelenlegiek megígérték. 2016 végére. Mint ahogy sok minden mást, ezt az
ígéretüket sem tartották be. Újabb időpontot tűztek ki: 2018-ban valamikor kész
lesz. Meglessük.
Újvidéken tavaly egy magánvállalkozó állathamvasztó
krematóriumot nyitott. A családtaggá vált kiskedvenc hamvai így hazavihetőek.
Nem olcsó mulatság, de biztosan erre is van igény.
Bizarr ötlet a hamvasztás, az urna
otthon tartása? A sír készíttetése? Mindenki döntse el maga. Vagy marad a kert? A kuka? A folyó?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése