Robognak a gazdasági reformok,
napról-napra jobban élünk, őrizzük stabilitásunkat, mindenki elégedett
országunkkal, sehol nem volt szavazatlopás, sajtószabadság van, érkeznek a
befektetők, építünk-szépítünk, munkanélkülit nagyítóval sem lehet találni, az
átlagfizetések egyre magasabbak – hallhatjuk napi szinten az állami televízió
híradásaiban, olvashatjuk a sajtóban. Közben meg lassan haladunk a teljes csőd
felé. Fizetéseink a béka segge alatt vannak, tartalékainkat már régen feléltük,
máról holnapra gondolkodunk, csak azt vásároljuk meg, ami a legszükségesebb,
spórolni sincs miből.
A gépkocsi is luxusnak számít a nagy
átlagnak. Regisztrálni kell, biztosítani, elromlik ez-az, valamilyen
elektronikai kütyü, mester, szerviz, gumicsere… Lehetne egy olyan kimutatást is
készíteni, hogy mikor töltöttük meg utoljára csordultig a tartályunkat. Én már
nem is emlékszem rá… Az a jellemző, hogy csak annyit tankolunk, amennyi
szükséges. Egy pirosért, két pirosért.
Mindig csodálkoztam, hogy a
magyarországi televíziók, rádiók a következő hírrel kezdték műsoraikat: Emelkedik
az üzemanyag ára, a benziné bruttó 2 forinttal, a gázolajé bruttó 3 forinttal. Nem
értettem, miért kell ezt a pár forintos emelkedést bejelenteni. A csökkenésről
is ugyanígy beszámoltak. Szerbiában ez már évek óta nem divat. Ez sem úgy
működik, mint normáliséknál.
Rendet tettem a táskámban, a pénztárcámban,
a „számlás fiókomban”. Megakadt a tekintetem a benzinárakon. Április 2-án
141,70, 8-án 145,70, 16-án pedig 152,70 dinárt fizettem ugyanazon a helyen a
benzin literjéért. Juppi! Szép csendesen emelkedik az ára… Biztosan
megmagyarázzák szakembereink, hogy a világpiacon is emelkedik az olaj
hordónkénti ára, a dollár árfolyama is bezavar. Nem nagyon vigasztal a helyzet,
mert a fizetésem meg ugyanannyi. Különbségek vannak a töltőállomások között is.
Minőségben és a vízmennyiség hozzáadásában is.
Meg különbségek vannak a környező
országokban is. Ausztriában 1,05, Horvátországban 1,16, Romániában 1,00,
Magyarországon 1,18 euró az átlagár. Mi a legjobbak vagyunk mindenben!
Szerbiában 1,21 euró!
Az autópálya díjakban is visszük a
pálmát! A 10 napos matrica Ausztriában 8,90 euró, Magyarországon 2975 Ft,
Romániában a 7 napos 3 euró. Németországban meg még fizetni sem kell érte,
ingyenes a száguldás. Nálunk, hogy Szabadkáról leérjünk Leskovacig, összesen 10,50
eurót kell a kapuknál leperkálnunk. 460 km, egy irányba! Az utak minősége szóra sem érdemes...
A szomszédainknál egy kicsivel
magasabbak az átlagfizetések, magasabb az életszínvonal, de mi hősiesen ezt is
lenyeljük a 360 eurós átlagfizetésünkkel. Nálunk nincs 13. és 14. fizetés.
Nincs kajapénz. Útiköltség sem nagyon. Napidíjról ne is beszéljünk. Mi büszkék
vagyunk, hogy átlag alatt keresünk. Mi tűrünk.
Különben is, ez volt haladóink választási
szlogenje: Brže, jače, bolje!
Hőn szeretett vezérünk be is tartja az ígéreteit: még gyorsabban növekednek
ezentúl az árak, még erősebben szipolyozzák a népet, még jobban a földbe
döngölnek majd bennünket.
Én nem ezt választottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése