Szerbiában
a nők az egyik legmegkülönböztetettebb társadalmi csoport tagjai. Ennek okait a hagyományos, patriarchális, a
nők és a férfiak szerepére vonatkozó sztereotípiákban kereshetjük. Persze, vannak női képviselők a parlamentben,
vannak női igazgatók, felelős pozíción lévők, járhatnak iskolába, egyetemre,
vezethetnek autót, nem kell eltakarniuk magukat a strandon…
Szerbia
halad az Európai Unió felé (szerintem felbomlik, mire odaérünk), ezért manapság
sokkal nagyobb figyelmet fordít az esélyegyenlőségre, elfogadja a másságot, ötezer
rendőr jelenléte mellett nem tört ki botrány a belgrádi melegfelvonuláson. Haladunk
a korral, ennek ékes bizonyítéka, hogy az új államigazgatási és önkormányzati
miniszter, Ana Brnabić leszbikus. Ezért plusz pont jár Európában. Várjuk, hogy
bizonyítson a miniszter asszony, hajrá!
De…
Sok helyen még mindig kevesebbet keresnek a nők, hátrányuk van az ingatlan
feletti tulajdonjog tekintetében is. A férj nevén van a ház, az autó, a
telefon, minden számla az ő nevére érkezik. Ez valahogy így természetes.
Mindenki elfogadta, hogy ez van. Hallottam már olyan esetet is, amikor a nőktől
a munkaviszony felbontásáról szóló megállapodás aláírását kérik, ha teherbe
esnek, vagy felmondanak nekik, miután állapotosak lettek, vagy a szülési
szabadság ideje alatt, vagy egyszerűen fel sem veszik dolgozni a
magánvállalkozók, ha meglátják a pocakját. Úgy vélik, hogy csak gondot okoz az a
nő, akinek gyereke van, mert az gyerek megbetegedhet, az anyának ilyenkor joga
van otthon maradnia. Az is gond, ha még nincs gyereke, mert akkor meg majd
szülési szabadságra megy. Szóval, a nők csak problémát okoznak.
A
családban a férj szerepe nagyon fontos, a lényegesebb kérdésekben ő dönt, mégis
csak ő a férfi. Megkönnyebbülhet, ha gyereket nemzett. Főleg, ha az első fiú. Prvo, pa muško – tartja a mondás. Szegény
szomszédom igyekszik ezerrel, már négy lánya van. Sírva mesélte a felesége,
hogy anyósáék be se mentek a kórházba látogatóba, amikor megtudták, hogy már
megint lánya született. Azóta is csak azt kérdezgetik, hogy mikor lesz a
következő gyerek… A férj nem felelt meg a társadalmi elvárásoknak, egyelőre
nincs senki, aki továbbvinné a családnevet, így a családfa egyik ága kihal
szerintük.
Hatalmas
botrány tört ki Leskovácon egy esküvőn. A ceremónia elérkezett ahhoz a részhez,
amikor az anyakönyvvezető a jövendőbeli vezetéknevéről kérdezte az arát. Ő azt
válaszolta, hogy felveszi férje nevét, de megtartja a sajátját is. - Hülye k.rva – ordította a meghitt percekben
apósa. A lány apja erre nekiugrott, majd a nászasszonyok is összekaptak. A násznép egymás között sutyorgott,
mindenkinek volt véleménye. Egyesek pártolták az asszonykát, hogy a XXI.
században élünk, ha neki jó, nekik is jó. Fontos, hogy a fiatalok szeressék
egymást, jól éljenek. Mások támadták, hogy ezzel szégyent hoz a férjére, nem
tiszteli eléggé, nem is fontos számára a család. Biztosan el is válnak majd. Akkor
meg majd kell neki a férje neve, mert nem lesz pénze új személyi igazolványt
meg dokumentumokat készíteni. Azt sem értették, hogy akkor minek kell neki a
férje neve, ha már ilyen erkölcstelen. A hagyományok szerint a vezetéknév
felvétele azt is szimbolizálja, hogy testestül-lelkestül átadja magát a lány a
fiúnak. Mindenben aláveti akaratát. Ilyen hangulatban mulattak egyesek, ittak
mások. Az anyós, após-meny kapcsolatot biztosan nem erősítette meg ez a jelenet.
Statisztikai
adatok nem készültek arról, hogy évekre lebontva hány nő tartotta meg a lánykori
nevét, hányan vették fel mellé a férjükét, és hányan mondtak le róla. Pedig
valaki doktorálhatna ebből a témából is…
Szerbiában
nemzetiségtől is függ a családnév kérdése. A magyarok között is nagyobb
százalékban jellemző, hogy a férj vezetéknevét viseli az asszony. Viszont
senkit sem ismerek, aki –né lenne. Se Kovácsné Máriát, se Kovács Zoltánnét. Nem
divat, nem is volt. Lehet, hogy az Egri Emmából nem derül ki a családi
állapotom, de ez engem nem zavar…
Szintén
leskováci történet a következő is. Az anyakönyvvezető kötelessége megkérdezni a
férjet is, hogy mi lesz a vezetékneve. A vőlegény szemrebbenés nélkül azt
felelte, hogy felveszi a feleségéét. Hirtelen mindenki elhallgatott. Azután egy
füttyszó hallatszott. Majd egy nagynéni hangja: - Szégyent hoztál ránk, fiam! –
Már készült is elhagyni az eskető termet. Majd felröhögött a násznagy. Azután a
barátok. Sokan csak néztek, mint a moziban. Az örömapa magyarázta meg a
helyzetet. A vőlegény és menyasszony vezetékneve megegyezett. Mindketten egy
igen gyakori szerb családnevet viseltek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése