INKLÚZIÓ
Az
inkluzív oktatás már pár éve aktuális Szerbiában is. Hogy milyen eredményei
vannak? A minisztériumi kimutatások szerint biztosan jók. Bevezetését nem
fogadták kitörő örömmel a pedagógusok. A hagyományos oktatás nem elég rugalmas
ahhoz, hogy elfogadja az inkluzív oktatás elveit. A szülők sem díjazták. Még a
szakemberek is vitatkoztak róla. Sokan mellette érvelnek, és sokan ellene. Tájékozatlanok
a kérdésben, bizonytalanok.
2009-ben
lépett érvénybe az új, Az oktatási és nevelési rendszer alapjairól szóló
törvény. Minden gyerek normál tagozaton kezdi az oktatást. Ha a pedagógus,
szülő észreveszi, hogy a gyerek nem megfelelő ütembe halad, nem képes
elsajátítani az anyagot, akkor szakértői bizottság dönt arról, hogy milyen terv
alapján tanuljon a továbbiakban. Az inkluzív oktatás feladata a sajátos
nevelési igényű gyerekek együtt nevelése a többi társukkal együtt. Minél kisebb
életkorban találkozik az egészséges gyermek sérülttel, annál könnyebben
alkalmazkodik a helyzethez. Természetessé válik számára az elfogadás, a
tolerancia, a segítőkészség.
Sajátos
nevelési igényű tanuló az a gyermek, aki a szakértői bizottság véleménye
alapján testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, autista, több
fogyatékosság előfordulása esetén halmozottan fogyatékos. Pszichés fejlődés
zavarai miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan
akadályozott. A gyerekeknek joguk van arra, hogy megfelelő pedagógiai
ellátásban részesüljenek. Az osztálylétszám megállapításánál 2 vagy 3
tanulóként veszik számításba. A fogyatékosság típusa szerint más segítséget igényel
a nagyothalló, mást egy vak, megint más gondokkal jelentkezik a tanulásban
akadályozott tanuló.
A
tanárok továbbképzésekre jártak. Játszottak, különböző helyzetgyakorlatokat
végeztek. Papíron minden rendben is működött. Azután beléptek az osztályterembe.
Hivatalosan csak két sajátos nevelési igényű gyerek járhat egy osztályba. Faluhelyen,
ahol csak egy tagozat van, a gyakorlatban több is. Most képzeljük el egy
tanító nénit, akinek több figyelemzavaros, hiperaktív, egy autista, egy
mozgáskorlátozott, egy gyakran epilepsziás rohamokkal küzdő, 5 kiváló
képességű, több átlagos képességű, egy-két neveletlen gyereket kell megtanítania
írni-olvasni. Nem beszélve a szociálisan hátrányos helyzetű diákokról, akik nem
jártak oviba, nem szocializálódtak. Nem
irigylem őket. Lehet kutatgatni, meg elméleteket gyártani, irodákban
törvényeket hozni, de erre senkit nem készítettek fel az egyetemen. Lehet
folyamatosan tanulni, de egy embernek ezt lehetetlen megoldania. Nem tud egy
pedagógus figyelni, minőségesen oktatni ilyen körülmények között. Találja fel
magát, ezért pedagógus! Gyakran semmilyen segítsége, segédanyaga nincs. Magyar
nyelven meg különösen nincs. Nincs tankönyv, külön tanterv, fejlesztő eszközök.
Marad a net, feladatlapok nyomtatása. Nincs nevelési tanácsadó, logopédus,
pszichológus. Ha városban dolgozik, „nagy iskolában”, akkor igénybe veheti a
pedagógus és pszichológus segítségét is. Ha még nagyobb szerencséje van, akkor
pedagógiai asszisztens is a munkatársa.
Hogyan lehet „minőségi” munkát végezni egy
pedagógusnak? Ez egy járatlan út. Biztosan léteznek jó gyakorlatok. A jó szándék,
és a vállalkozó kedv fontos, de nem elegendő. Mindez plusz munkát jelent, külön
nem fizetik. Nehéz ügy.
PEDAGÓGIAI
ASSZISZTENS
Szerbiában megjelent a pedagógiai
asszisztens szakma. Nincs minden iskolában ilyen munkahely. Nem is igazán
népszerű, minimálbér jár érte. Valójában segíti az iskolában dolgozók munkáját.
Szerbiában 175 pedagógiai asszisztens dolgozik (3500 általános és középiskola van), főleg roma nemzetiségűek, és feladatuk
elsősorban a roma gyerekek felzárkóztatása. A lényeg, hogy a gyerekek rendszeresen járjanak iskolába, ha nehézségük
van a tanulásban, az asszisztens foglalkozik velük. Együttműködik a tanítókkal az
órákon. Tájékoztatja a szülőt a gyermeket érintő eseményekről, gondokról. A
gyakorlatban legtöbbször helyettesít.
Marija
Protić
Marija Protić tanár. Hétéves
kislánya elsős. Autista. A szerbiai törvények értelmében gyermekét be kellett
íratnia normál tagozatra.
Daniel
Pinter
Daniel Pinter 38 éves.
Végzettsége szerint jogász. Az egyetem elvégzése után négy évig dolgozott a
szakmájában. Váltott. Újságíróként dolgozott a Vajdasági Televízióban. Váltott.
Férfi prostituáltként keresi a kenyerét. Női ruhában. Parókában. A szerb nyelv
megkülönbözteti a női és hímnemet. Ő azt szereti, ha női nemben emlegetik.
Művészneve Dženi. Nyilvánosan vállalja transzszexualitását. Családja elfogadja.
ÖSSZEFÜGGÉS
Hogy
függ össze az inklúzió, a pedagógiai asszisztens, Marija Protić és Daniel
Pinter története?
Marija
kislányának segítségre van szüksége a tanulásban, de ehhez nem kapott megfelelő
támogatást, a minisztérium nem adott semmilyen segítséget, nem hagyta jóvá a
pedagógiai asszisztenst a kis elsősnek. Az anya mindent megtesz, hogy gyereke
boldogan járjon iskolába, fejlődjön, még azt is felajánlotta, hogy ő fizeti a
segítőt. Ezt nem lehet, mert állítólag nincs megfelelő képesítésű tanár erre a
feladatra. A minisztérium pedig nem is ír ki pályázatot ilyen képzésre. Marija hiába kilincselt, telefonált, válaszra sem
méltatták. Drasztikus lépésre szánta el magát. Értesítette a sajtó
munkatársait, hogy szeretné, ha Daniel lenne hétéves kislánya pedagógiai
asszisztense az iskolában. Danielnek van megfelelő képesítése. Ismerik már
egymást húsz éve, jó embernek tartja, alkalmasnak e feladatra.
Ötletét
megosztotta a minisztériummal is, válasz még egyelőre nem érkezett. Marija szeretné
felhívni a figyelmet, hogy az inklúzió szép és jó dolog, de a gyakorlatban nem
igazán működik.
Minden
iskolának kell lennie öltözködési szabályzatnak, amely előírja, hogyan kell
megjelenni a diákoknak, tanároknak. Vajon szerepel benne, hogy a férfiak nem
járhatnak női ruhában? Gondolt valaki erre?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése