DOLGOZNI KELL A SZOCIÁLIS SEGÉLYÉRT

        A környékbeli országokban már pár éve működik az a rendszer, amit Szerbiában is egyre sűrűbben emlegetnek.

        2014. július elsejétől kötelező közmunkát kell végezniük Szlovákiában azoknak, akik igényt tartanak az állami szociális juttatások közé tartozó jövedelempótló segélyre, melyre a munkanélküli segély időtartamának lejárta után részesülhetnek. Az intézkedés több mint 95 ezer embert érint. Nekik legalább havi 32 óra közmunkát kell végezniük, mindezt az önkormányzatok szervezik. Aki ezt nem vállalja, megvonják tőle a juttatást.

        A kormányfők, szakemberek rájöttek, hogy sok helyen, sokan visszaélnek a segélyezési rendszerrel. Egyesek feketén dolgoznak, mások külföldön magyar útlevéllel, de olyanok is akadnak, akik egyszerűen csak nem akarnak munkába állni. Maximum a postán állnak sorba, ott kapják a „szocijálist meg a családit”.

        2014 októberében Aleksandar Vulin munkaügyi miniszter bejelentette, hogy mindazoknak, akik szociális segélyt kapnak, de munkaképesek, közmunkát kell végezniük, vagyis meg kell dolgozniuk a juttatásért. Megkezdték a szabályzat kidolgozását, egyeztetnek majd a szociális központokkal, az önkormányzatokkal. A lényeg, hogy aki elutasítja a felkínált munkát, csökkentik a pénzösszeget. Ha második alkalommal is azt mondják, hogy nem szeretnének dolgozni, akkor megvonják tőlük a segélyt.

        Majd másfél évig nem történt semmi ezügyben. A választások után, 2016. április végén újra felmerült a téma. Utána féléves hallgatás következett. 2016 októberében Nenad Ivanišević szociálpolitikai államtitkár ismét visszatért a javaslatra. A legújabb kezdeményezés alapján 2017 közepétől minden munkaképes embernek, aki szociális segélyben részesül, dolgoznia kell különféle munkakörökben: mezőgazdasági, útkarbantartási munkásként, takarítóként, vagy olyan helyen, amit az önkormányzat felajánl. Jelenleg  250 ezer polgár kapja mindenféle ellenszolgáltatás nélkül ezt a pénzt. Ivanišević Magyarországot hozta fel példaként, ahol 175 ezer ember dolgozik közmunkásként a segélyért.

        Mekkora érdeklődés lesz a közmunka iránt? Hányan fogják továbbra is lopni a napot? Megélnek segély nélkül, vagy dolgoznak?

        Környezetemben is vannak olyan emberek, akik „kihasználják” a törvény adta lehetőséget, az adminisztráció alapján jogosultak a szociális segélyre. Itt van a szomszéd fiatalember. Van felesége, két gyereke, meg 200 hold földet művel. Szorgalmas, hajnalban már zúg a traktor, az asszony feji a teheneket. Hivatalosan munkanélküliek, minden vagyon a szülők nevén van. A másik utcán lakik egy szimpatikus házaspár. Szintén két gyerekkel. Anyuka minimálbérért dolgozik a péknél, az apuka szintén. Ők hivatalosan is elváltak, persze csak papíron, csak hogy kapják a szociális juttatást. Ez nyílt titok, de senki nem szól egy szót sem. Van, akit bosszant, mások szerint csak leleményesek. Majd ott a helyi nagyvállalkozó élettársa. Elvált a férjétől, a gyerekeket neki ítélte a bíróság, a nagyszülők házában él. Vadonatúj Mercedest hajt, beutazta már fél világot, a legújabb divat szerint öltözködik, tetovált szemöldökét mindenki csodálhatja a közösségi oldalakon. Ő is jogosult a segélyre, hiszen egyedülálló anyuka két gyerekkel, mindenféle jövedelem nélkül. Amott meg nem sül le a pofájáról a bőr, hogy a sok rászoruló mellett az ő csemetéi is ingyen tankönyvet és ingyen uzsonnát kapnak az iskolában. Meg a mesterfodrász, aki feketén dolgozik, vagy a piacozó család, aki Magyarországról hordja az árut, ÁFÁznak. A barátnőm mondta a nyáron, hogy nézzem már meg a facebookon, hogy minden szociális segélyes nyaral. Montenegróban, Bulgáriában, Görögországban. Nem irigy, de ő egyetemi végzettségű, állami munkahelyen dolgozik, szerbiai átlagfizetést kap, maximum Mórahalomra mehet át pancsizni. Az unokatestvére, akinek meghaltak a szülei, a férje elhagyta, egyedül neveli beteg gyermekét, nem kaphat állami támogatást, mert örökölt másfél hold földet. Igazságtalan. Meghalt Mátyás király, oda az igazság.

        Sajnálnám, ha a pár évvel nyugdíj előtt álló emberek, akiknek megszűnt a munkahelyük, és önhibájukon kívül ilyen helyzetbe jutottak, nem kapnának többé pénzt. Ők ledolgozták már a magukét, hagyjuk már őket békében, ne alázzuk őket. Az egészségügyi gondokkal küszködőket sem. A gyerekük miatt otthonmaradókat sem. A húsz-harmincéves munkaképesek azonban dolgozzanak. Ne az adófizetők pénzén élősködjenek.

        Érdekfeszítve várom a Marlborót szívó, legújabb autóval furikázó, harmincéves fiatalember reakcióját, amikor majd elküldik havat lapátolni. Vagy a helyi szépasszonyt, amikor szedi a csikkeket. Most rosszindulatú vagyok.