Lesz egy
új törvényünk, állítólag június elsejétől. Azért írom, hogy állítólag, mert ki
tudja, mi lesz belőle… Még megvitatják, nem biztos, hogy mindenkinek tetszeni
fog. A családon belüli erőszakról szól majd. Különféle szigorításokat vezetnek be
a tervek szerint az erőszaktevőkkel szemben. Börtönben végzi az, aki megüti a feleségét,
de az is, aki a gyerekét veri. Ezt Nebojša Stefanović belügyminiszter
jelentette ki, aki Nela Kuburović igazságügyi tárcavezetővel látogatott el a
belgrádi biztonsági házba. Ebben a házban találtak menedéket azok a nők a gyermekeikkel,
akiket a férjük, élettársuk folyamatosan bántalmazott. Nekik volt erejük elmenekülni.
Egyre
többen beszélnek nyíltan a családon belüli erőszakról, egyre többen emelik fel
szavukat, szeretnék megakadályozni a nők bántalmazását. Jelena Balašević, az
ismert énekes lánya is mesélt az átélt traumákról. Az ő kapcsolata is
tökéletesen indult, majd először jött a pszichikai terror, a különféle sértegetések,
az ellökés, később elcsattant az első pofon. Ezt követte a megbánás, a bocsánatkérés,
a sohatöbbetnembántalak. A harmadik pofon után elhagyta élettársát. Vétkesnek
érezte magát, szégyellte a történteket. Évek kellettek, mire kiheverte az
egészet.
A
hírekben szörnyű sorsokról számolnak be, olyan pszichikai, fizikai erőszakról,
amit ép ésszel nem is lehet kibírni. Többen elmesélték a bántalmazottak közül,
hogy hiába fordultak a szociális központhoz, a rendőrséghez, senki nem
segített. Hallgattak a szomszédok, nem akartak beleavatkozni a családi ügyekbe.
Szerbiában meg néha az a normális, ami nem normális. Azt tartják, hogy semmi
baja nem lesz az asszonynak, ha kap egy pár pofont, meg különben is, biztosan
megérdemelte. A nőt a szülei sem védelmezik meg, azt tanácsolják, hogy tűrjön, hallgasson,
ez a sorsa. Ha fel is jelenti a feleség a férjét, hogy zaklatta, később sok
esetben visszavonja a vallomását, mert azt hiszi, majd megváltozik a helyzet.
Mert éppen ideges volt, éppen ittas, sokszor saját magát hibáztatja.
A
belügyminiszter elmondta, különféle képzéseket szerveznek a rendőrök, ügyészek
részére, szeretnék, ha a nők éreznék, hogy az állam törődik velük, számíthatnak
segítségre. Eddig nem igazán ez volt a helyzet. A törvények sem olyanok, hogy
börtönbe juttatták az erőszakoskodót. Elviszik egy kicsit, beszélgetnek vele a
rendőrök, pár napig előzetesben van, azután meg kiengedik. A dráma meg
folytatódik tovább. Nem egy esetben gyilkossággal végződik.
Gyerekverés
ellenes vagyok. Erőszak ellenes. Pár hónapja felmondtak egy tanárnak, mert a
naplóval hatalmasat vágott az asztalra. Az egyik gyerek lelkivilága megsérült,
stresszes azóta is. A szülők feljelentették a tanárt, ő elveszítette a
munkahelyét. „Bezzegazénidőmben” ez úgy volt, hogy a tanár nyakon vágott, apukám
meg otthon az egyensúly helyreállítása érdekben megadta a másikat is. Különben
apukámtól egyszer kaptam egy átszállóst. A mai napig érzem a helyét. Meg is
érdemeltem. Bele sem sántultam. Eszembe sem jutott volna feljelenteni! Emberré
is váltam, azt hiszem. Azért itt is különbséget kellene tenni az egy pofon és
az elhanyagolt nevelés, az erőszakoskodás, az alkoholista szülők mellett
felnövő, a folyamatosan szeretet nélkül élő, családi erőszak áldozatai között.
Vagy nem tudom. Vallom, hogy szép szóval, neveléssel el lehet érni, hogy
tisztességes gyerekeket neveljünk.
Remélem,
egy férfi sem mondja még viccből sem ezután, hogy a feleségem egy főnyeremény.
Meg is ütöttem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése