AZ ELGURULT KOCKICA

        Eldöntötte a nagyfőnök, hogy ki lesz a belgrádi önkormányzati választásokon a haladók listavezetője. Dr. Zoran Radojičić orvosra, a belgrádi Tyrš utcai (Tiršova) egyetemi gyermekklinika igazgatójára esett a választása.

        És akkor most az elkövetkező hónapokban semmi másról nem hallhatunk, csak a fővárosi helyhatósági választásokról. A rezsimhű újságok cikkei csakis a haladók fényezéséről szólnak majd, a hatalmas eredményeikről, a mi jó életünkről. Szóval, a lódítás, a bódítás menni fog ezerrel. Ők azok, akik azt szeretnék, hogy fővárosunk és az országunk is tisztességes legyen… Lesz víziváros, metró, magasabb fizetések, munkahelyek, ígéretek… Aki engem egyszer átver, én annak már nem hiszek...

        Színészek, sportolók, műsorvezetők is szerepelnek a listán, meg az elmaradhatatlan, a több botrányáról is elhíresült eddigi polgármester is ott virít. Természetesen az államelnökünk sem maradhat ki, az ő neve alatt fut az egész: „Aleksandar Vučić – Mert szeretjük Belgrádot!”. Már ez is megérne egy abszurd drámát… Hány országban van így, hogy az államelnök neve szerepel egy helyhatósági választási listán…  Ja, és azt is mondta Vučić, hogy a listán nem szerepel majd sem a politikai pártja neve, sem a jelképei. Csak az ő neve, no.

         

     Különben feléről fogalmam sincs, hogy ki, meg nem is érdekel, de egy néven felakadtam. Branko Milićević Kockicáról van szó. Arról az emberről, akinek a műsorain nevelkedtünk. A legnépszerűbb televíziós gyermekműsor-vezetőnek számított hazánkban. A Kocka, kocka, kockica című tévéműsorból tanultam meg szerbül. És tanultam meg még sok minden mást is. Azért csalódtam benne, mert ő volt az, aki a gyerekeknek jót akart. Nevelte, oktatta őket. Sokat járt a műsorban szereplő kisdiákokkal a természetbe, megismerhettük a gyógynövényeket, sok újdonságot mesélt az állatokról, de akár a káposztasavanyításról is hallhattunk.  Nos, úgy néz ki, ő is kilépett az ártatlan gyermeklétből, a kis kockácskából nagy kocka lett. És valamilyen megfontolásból a haladók mellé állt. Olyan rossz érzés, mintha átvert volna. Mert gyermekként felnéztem rá, hogy ő milyen okos, mennyit tud, és ezt meg is osztja velünk… Lehet, hogy jó színészként csak eljátszotta a szerepét, és a valóságban rá sem bír nézni egy gyerkőcre sem… Eh, ez van. 2017 márciusában már felröppent a hír, hogy ő is támogatja aláírásával Vučić államfővé választását, de akkor ezt cáfolta. Azt írta a közösségi oldalán, hogy eddig soha nem támogatta ezt a képmutatót és csalót. Akkor most mi változott azóta? Már nem akar jót a gyerekeknek, a mi gyerekeinknek? 71 évesen miért hiányzott ez neki?

        És mintha nem lenne elég a szerbiai fővárosi választás, még északról is választásokkal fognak bombázni bennünket… Tatatatira!