2004. december 5-én Magyarországon két
kérdésben tartottak országos ügydöntő népszavazást. Az egyik ez volt: „Akarja-e,
hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással
magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem
Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001.
évi LXII. törvény 19. paragrafusa szerinti magyarigazolvánnyal vagy a
megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?” Gyurcsány Ferenc
miniszterelnök arra buzdította népét, hogy NEM-mel szavazzanak. Velünk riogatta az anyaországiakat, hogy elvesszük a munkájukat, a pénzüket, a lakásukat. A népszavazás eredménytelenül zárult. Érdeklődés
hiányában. Nem mentek ki elegen szavazni. Nem kaptunk magyar állampolgárságot.
Csalódtunk. Elkeseredtünk. És nem felejtettünk. Itt sem kellettünk, és ott sem
kellettünk.
Az indulatok lassan csillapodtak. Időközben
magyar állampolgárságot kaptunk. És mellé ajándékba szavazati jogot. Emiatt folyamatosan
a tapétán vagyunk. A magyarországi választások előtt öt hónappal újra megjelent
Gyurcsány, a böszme és a magát demokratikusnak valló pártja, aki épphogy a
parlamenti küszöb körül lézeng, és szítja a kedélyeket még jobban. Megvonná a
szavazati jogunkat. Igazságtalannak és erkölcstelennek tartja. Aláírásgyűjtésbe
is kezdenek.
Beszél a Sydney-ben, Caracasban élő
magyarokról, közben meg tudjuk mindannyian, hogy főleg ránk gondol, a
délvidékiekre, az erdélyiekre, a felvidékiekre, a kárpátaljaiakra. Lehet
vitatkozni. Lehet érvelni. Lehet szidalmazni bennünket. Mit gondolnak, hogy
érezzük magunkat mi, határon túli magyarok? Azt gondolják, hogy nekünk ez
megfelel? Hogy jó érzés, amikor lerománoznak, leszerbeznek bennünket? Amikor utálkozva
néznek ránk? A magyarok a magyarokra. Az anyaországiak a határon túliakra. Mit
művelnek a politikusok az emberi agyakban? Gyűlöletet keltenek. Szembefordítanak.
Összeugrasztanak. Elutasítanak. Saját nemzetük ellenek kampányolnak. Már így is
eléggé puskaporos a hangulat, szidnak bennünket ezerrel. Úgy érzem, mintha
mindenért, ami most jelen pillanatban Magyarországon rossz, azért mi vagyunk a
vétkesek. A kórházakban uralkodó állapotokért, a tanügyi helyzetért, a
nyugdíjak, a fizetések alakulásáért. Az összes ottani mocskot ránk zúdítják. Mintha
nem lenne nálunk is elég baj… Legyen már vége ennek a szavazásnak… Mindenféle
szavazásnak. Itt is és ott is.
Mi a gyerekeinket becsületre tanítjuk.
Hazaszeretetre. Küzdünk a megmaradásunkért. Ápoljuk a hagyományainkat. Az anyanyelvünket.
A magyart. Mert magyarok vagyunk. Van önérzetünk. Tartásunk. Agyunk. Hitünk. Lelkiismeretünk.
Emberségünk.
Most rúgnak még egyet rajtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése