És hogy honnan tudom mindezt? Meghívattam
magam vacsorára az anyukámhoz. Bundáskenyérre. Hogy ne büdösítsem be a lakást. Ahogy
illik, még sajtot is reszelt a tetejére. Falatozgattunk, rötyörésztünk,
meséltük a napi történéseket.
Az én szüleim haladnak a korral.
Kénytelenek voltak megtanulni, mert az unokákkal skype-olnak, chatelnek, Viberen
beszélgetnek. Tabletjuk van, okostelefonjuk. Közben érkezett apukámnak egy sms.
A bank értesítette, hogy 5000 dinár érkezett a számlájára. Anyukám is kapta az
üzenetet, hogy átutalták az előkarácsonyi pénzecskét. Meg is lepődtek, mert az
előzetes hírek arról szóltak, hogy november hatodikától, vagyis hétfőtől kapják
a nyugdíjasok az egyszeri segélyt. Most meg november 3-a van, este fél 7. Igaz, szeptemberben
még 6000 dinárt emlegettek. A kormány azonban úgy gondolta, tavaly is 5 pirost
kaptak, az idén is elégedjenek meg ennyivel. Ebben a támogatásban egyébként minden
nyugdíjas részesül, függetlenül a nyugdíj nagyságától.
Nem nagyon emlegetik az állami
híradásokban, hogy október végén Belgrádban tüntettek a nyugdíjasok. A három
éve hozott törvény ellen emelték fel szavukat, amely lecsökkentette a jogosan
megszerzett járandóságaikat 10 és 25 százalék közötti mértékben. A tiltakozók
felszólították sorstársaikat, hogy pereljék be a szerb államot az
alkotmánybíróságon, és forduljanak a strasbourgi Emberi Jogok Európai
Bíróságához. Csak azt kérik, ami jár nekik. A szerzett jogaikat. Amit jogtalanul
csökkentett a kormány.
Kettős érzés volt a szüleimben.
Felcsillant a szemük, hogy jaj, de jó, pénz állt a házhoz, „be tudják tömni a lyukakat”. A másik meg, hogy a rohadt életbe, mennyit is vettek el tőlük az elmúlt időszakban. Most
kaptak vissza egy kis alamizsnát. Kegyelemkenyeret. A bundáskenyér mellé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése