December 6-án hozták nyilvánosságra a nemzetközi
PISA-teszt (Programme for International Student Assessment) eredményeit, melyeket
a 2015-ös tesztek alapján állítottak össze. Ez a legnagyobb oktatási felmérés,
háromévente végzik el. Tavaly 72 ország 540 ezer diákjainak tanulási
eredményeit vizsgálták. Négy területre helyezték a hangsúlyt: szövegértés,
matematika, természettudomány, problémamegoldás.
A dobogó legfelső fokára Szingapúr
került, őket követi Japán, Észtország, Kína, Finnország. Az észtek az utóbbi
időben hatalmas fejlődést mutattak, míg a finn oktatási rendszer továbbra is
bizonyítja, hogy valamit jól csinálnak. Valójában minél fejlettebb, minél
gazdagabb egy társadalom, annál többet tudnak az iskolások is. Ezekben az
országokban rájöttek, hogy az oktatásba ölt pénz jó befektetés.
Szingapúr első helye egy sikertörténet. 1965-ben
vált független országgá, és népességének túlnyomó többsége iskolázatlan,
írástudatlan volt. Azóta hatalmas változások történtek. Az oktatást tartják az
egyik legmegtérülőbb befektetésnek. Az állami költségvetés 25%-át fordítják oktatási
célokra. A vezetők felismerték, hogy magas színvonalú tanárképzésre van
szükség. Nem lehet mindenkiből tanár. A jelölteknél felmérik a szakmai tudás
mellett azokat a készségeket is, hogy valóban alkalmasak-e a tanári pályára, van-e
hivatástudatuk. Náluk a tanítás nem egyszerűen foglalkozás, hanem valóban
hivatás. Fontos az is, hogy megfizessék a tanárok munkáját, vannak egyéb anyagi
juttatások, bónuszok. Csak a legjobbak maradnak meg a pályán. A tanárok naprakészek, változtathatnak menet
közben is a tanterven, a továbbképzésekért nem kell fizetniük. Tanulnak
egymástól, megosztják tapasztalataikat. A kezdő tanárok munkáját az idősebb,
tapasztaltabb kollégák segítik. Hatalmas megbecsülést élveznek. A diákok is
aktív részesei az óráknak. Logikai feladatokat oldanak meg, fejlesztik a
kreativitásukat, a gyakorlatban is megtapasztalják a tanultakat.
A finn oktatási rendszert már nálunk is
több alkalommal emlegették, több oktatási miniszter is nyilatkozta, hogy majd
veszünk át tőlük ezt-azt. Ott rájöttek, hogy a kevesebb, több. 7 évesen
indulnak iskolába a finn gyerekek. 9 óra körül kezdődik a tanítás, 2-kor
fejeznek. A tanórákat 15-20 perces szünetek szakítják meg, amit a diákok
gyakran a szabadban töltenek. Felfrissülés után könnyebben tudnak
összpontosítani az újabb anyagrészre. Egy osztályban 15-20 tanuló van. A finn
diákok kapják a legkevesebb házi feladatot a világon, különórákra sem kell
járniuk. Egy tanárnak átlagban napi négy
órája van. Hat évig tanítja ugyanazokat a gyerekeket. Finnországban sem lehet
mindenki tanár, csak a jelentkezők 10%-át veszik fel az egyetemre, több ezer
felvételizőt utasítva vissza évente.
A 15 évesek olvasási, matematikai és
természettudományos képességeit összegző, nemzetközi tanulói teljesítménymérési
program szerint Magyarországon 2009 óta mindhárom területen nőtt a rosszul
teljesítő diákok aránya. A Mikulás-napi híradások semmi másról nem szólnak, csak azt
mondják ezerrel, hogy soha nem volt még ilyen rossz a magyar diákok eredménye.
Kérik a felelősök lemondását. 2015-ben összesen 200 iskola 5600 tanulója
töltötte ki a teszteket. Főleg matematikából romlottak az eredmények. A lista
utolsó negyedében van Magyarország. Gondolom, a szakemberek még sokat
vitatkoznak majd a miérteken.
Mi újság nálunk? Szerbia 2003-tól vesz
részt a nemzetközi projektumban. Tavaly az illetékes szaktárca mulasztásai
miatt kimaradt. Felelősségre vonták az illetékeseket? Fogadhatunk egy csokiban,
hogy nem.
Ha a 2012-es eredményeket nézzük, akkor
a szerbiai diákok PISA-teszt eredményei a Gazdasági Együttműködési és
Fejlesztési Szervezet (OECD) országainak és a legtöbb EU-tag átlaga alatt
maradt. Ami bíztató, hogy a szerbiai átlagnál jobban teljesítettek a vajdasági
magyar diákok. Szerbia az elért 449 ponttal 45 pontos lemaradásban van az OECD
országainak átlaga mögött a matematika terén, a lemaradás pedig valamivel
nagyobb az olvasás és az írás terén. A diákok több mint egyharmadának okoz
gondot az olvasás, a számolás és a tudomány, sőt a matek tízből majdnem négy diáknak
okoz komoly nehézségeket.
Ez azért jelent valamit. Nem biztos,
hogy minden jól működik. Hogy jó az oktatási program. Hogy az a jó, ha a lexikális
tudásra helyezik a hangsúlyt. Hogy nagy mennyiségű tananyagot kell
elsajátítani. Hogy ennyire leterheltek a gyerekek. Fegyelem meg nincs. Hasznosítható tudásra lenne szükség. Gyakorlatiasabb
tankönyvekre. Változtatni kellene a tanulási szokásokon. Példát kellene venni
fejlődő országokról.
Jó lenne, ha országunk oktatási
szakértői felfedeznék a rendszer erősségeit meg gyengeségeit, és rájönnének, hogy
milyen hosszú távú gazdasági hozadéka lenne, ha javítanának az oktatás minőségén.
Oktatás nincs tanár nélkül. Meg kellene őket is becsülni. Mint Szingapúrban,
Finnországban. Nem az átlagfizetés alatti összeget kellene kapniuk. Egyébként szerintem is a kevesebb néha több!
Kevesebbet alaposabban, élményszerűbben, gyakorlatiasabb, életszerűbb példákon
kellene tanítani. Több hasonló feladatot megoldani a begyakorláshoz,
megértéshez. Nagyon sok tankönyv nem gyermekközpontú. Bevallom, én is csalok
néha a gyerekeimmel. Hagyom őket játszani, pihenni, én meg színezek,
fogalmazást írok…
Jelen pillanatban Szerbiában csak
butítanak bennünket. Lehet, hogy ez a cél? Ezért nem vettünk részt a
felmérésen, mert nem dicsekedhetnénk az eredményekkel?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése