AZ ŰRGYŰRŰFÜTTY, LYUKSZUSZ MINT PÉNZKERESETI LEHETŐSÉG

        Dragan Rajković 61 éves erdésztechnikus. Az Újvidék melletti Kátyon él. Szerintem világbajnok. Rengeteg ember fordul meg nála, híre fénysebességgel terjed. Abból él, hogy a végbélgázokból (orvosi szakszóval flatus, magyarul fing) megállapítja, hogy kinek, milyen betegsége van. Mondom: világbajnok. Hogy ez nekem nem jutott eszembe mellékkeresetként!

        Mindenki szellent, mégsem szokás róla beszélni: kellemetlen, zavarba ejtő, tulajdonképpen tabu az alfarhang. A bélgáz keletkezésének két forrása van: az egyik a bélben megtalálható baktériumok által termelt bomlástermék, a másik meg a lenyelt levegő (ha falunk evés közben). Egy felnőtt férfiben napi fél liter flatus termelődik, és 5-20 alkalommal távozik a végbélnyíláson át a szervezetéből. Összetétele és mennyisége természetesen nagyban függ az étrendtől. A bab, a borsó, a lencse, a káposzta, a karfiol, a brokkoli fogyasztásakor több ánuszgőz távozik. A nőkben nem termelődik bélgáz, vagy ha mégis, az virágillatú. Ezt azonban a brit tudósok cáfolták. Meg a párom is.

        Ugye, tudjuk mindannyian, hogy a popószó milyen kellemetlen. Nem illik róla beszélni. Szégyellnivaló. Mégis van. A párkapcsolat stádiumait a lyukszusz (milyen csodálatos a magyar nyelv!) mutatja a legjobban. Az első időszakban véletlenül sem történik ilyen, álszent módon mindkét fél úgy tesz, mintha belőlük nem távoznának gázok. Majd megtörténik.  "Te fingottál?" – érkezik a kérdés, majd ezt követi a kínos igazság beismerése. Ez már jelent valamit. Felszabadultak egymás előtt. Lehet, hogy lesz ebből a kapcsolatból valami.  

        Dragan Rajković 20 éve tanulmányozza az emberi szellentést. 3 csoportra osztja: szagtalanra (gombás megbetegedésről van szó), kevésbé büdösre (Helikobaktérium van a szervezetben) és büdösre (sok mindenről lehet szó). A legbüdösebb, ha vakbélgyulladás tünetei jelentkeznek. Gyógyszerként mézet és propoliszt javasol, amit természetesen ő készít. Mondom, világbajnok. Két legyet üt egy csapásra, még a saját termékét is eladja. Szerintem tökéletes gyógymód, mindenki ismeri a jótékony hatását mindkettőnek. Egy férfi az első randin „engedett el egy galambot”, emiatt a lány többet nem akarta látni. Azóta sem nősült meg, olyan mély traumákat okozott neki ez az eset. Pedig eszi a mézet azóta is. Sokszor nem a pukizó emberek keresik fel, hanem a hozzátartozók, akik nem bírják már elviselni a terjengő szagokat.  A férj és a feleség külön szobában alszanak ezért. Volt egy fiatalember, aki a munkáját veszítette el a farlehelet miatt. Dragan egy könyv kiadását is tervezi, melyben hasznos tanácsokat adna a rászorulóknak.

        Bölcs Salamon mondá vala, hangos fingnak nincsen szaga. Bezzeg, amelyik hangnélküli, annak szaga rendkívüli. Hogy mondott-e ilyent vagy sem, nem tudom, de az biztos, hogy sokan, sokszor foglalkoztak már a bélgázokkal. A IV. századból fennmaradt írásokban olvasható, hogy vannak olyan emberek, aki a fülüket tudják mozgatni, de olyanok is, akik folyamatosan, a kedvük szerint tudnak szelelni, ezzel utánozva az énekeket. Ezt pozitív emberi tulajdonságként értékelik. A sötét középkorban is tisztelték a szellentőket, Szellentős Roland II. Henrik angol király udvarában szolgált. Minden karácsonykor előadta az “Egy ugrás, egy füttyentés és egy fingás” című műsorszámát. A királynak ez annyira tetszett, hogy még földet is adott neki.  Nem hiszem, hogy manapság, a családi összejövetelen, karácsony estéjén sikert aratna egy ilyen produkció.

        A világ legismertebb puppizó művésze a párizsi Moulin Rouge-ban is fellépett. Sajnálhatjuk, hogy akkor még nem voltak hangos filmek, nem hallhatjuk művészi előadását. Még filmet is forgattak az életéről.

         
     Dr. Trevor Cox Guiness Rekordok Könyvébe is bekerült. Ő készítette a világ legnagyobb fingópárnáját.   

        A pukizás létezik. Az állatoknál is. A heringek például szellentéssel kommunikálnak a víz alatt, így maradhatnak rajokban sötétedés után is. A bálnák bélgázáról még fotót is készítettek.

        Az űrgyűrűfüttybe még senki sem halt bele. Sem az, aki kiengedte, sem az, aki szagolta. Nem természetellenes a szellentés, néha bizony kell, de tegyük a szívünkre a kezünket, nem szeretjük szagolgatni.  A másét különösen nem. Ezért nem is tudnám ezt a „foglalkozást” űzni, amit a kátyi „gyógyító” ember. Valami más őrület után kell néznem…