Egyikünk sem kérte, hogy a világra
jöjjünk. Így alakult. Sokunkat terveztek, egyesek a véletlennek köszönhetik az
életüket… Akár így, akár úgy történt, megszülettünk. Nekem szerencsém volt, jó
helyre hozott a gólya. Szerető családot kaptam, olyan szülőket, hogy nem is
kívánhatnék jobbat, tökéletes testvért, okos tanácsokat, terelgetést az úton…
És egészséget.
Amikor én állapotos maradtam, nem volt
még 3D-s meg 4D-s ultrahang, mindenféle betegséget kiszűrő vizsgálatok. Első
kérdésem szülés után nekem is az volt, hogy egészséges-e a baba, csak utána kérdeztem
meg a nemét. Előtte nem érdekelt. Vagyis érdekelt, csak szeretem a
meglepetéseket. A fiam az enyém. Az én részem. Bármilyen is. Ha morcos, ha kamasz,
ha nem tanul, ha bánatos, ha vigyorog, ha szerelmes, ha beteg, ha bújós. Az
enyém. Ha dicsérem, ha szidom, mindig csak a javát akarom. Engem is így
neveltek.
Szeretem Szinetár Dórit. Az egyéniségét.
A dalait. Láttam, hallottam élőben több musicalben is. Lenyűgöző volt. Ma egész
nap rá gondolok. Rá és a most megszületett Down-kóros pici fiára. A kis lényre,
akit hozzájuk küldött a sors. Egy kromoszómán múlott. A közösségi háló tele van
mindenféle hozzászólással. Hogy miért szülte meg, ha beteg. Hogy 40 évesen
miért nem ment el vizsgálatokra. Minek kellett neki a harmadik férjtől a harmadik
gyerek. Sajnálják, bírálják, bíztatják. Ismert ember, ezért mindenki csámcsog
az életén. Az ő élete, az ő döntése.
Én sem tennék másként. Sosem tudnám
elhagyni a gyermekem. Bármilyen is. A részem. Meg kell tanulni elfogadni, hogy
nem az enyém a legjobb, a legokosabb. Egy Down-kóros gyermek anyjának lenni
másfajta nehézséget jelent, mint egy egészséges gyermekének. Ha az ember
belegondolna, mi minden vár rá és csemetéjére, a betegségektől kezdve a
drogfüggőségen keresztül a szerencsétlenségig, sosem szülne.
Van egy kis barátnőm. Downos.
Imádnivaló. Nézem, csodálom, mi mindent tesznek meg a szülei, hogy boldog
legyen. Tegnap éppen gesztenyét gyűjtöttünk. Ő egy ajándék. Egy kis csoda. Aki
más. Szeretetével, kedvességével mindenkit levesz a lábáról. Bújik, ölel.
Jó helyre érkezett Dóriék kisfia is. Kaptak
egy feladatot. Nehezebbet, mint amilyet vártak, de biztosan megbirkóznak vele…
Nagyon szépen leírtad Én is olvastam hozzászólásokat és megdöbbentem .LEHET EGÉSZSÉGES GYERMEKKEL IS BÁRMI MIRE FELNŐTT Ha felnő mi lesz vele ,belőle ???
VálaszTörlésEz a világ most nem az a világ ,hogy megszólj valakit ,hogy miért kellett neki a baba !!!Én sok boldogságot és jó egészséget kívánok a családnak Én is így döntöttem volna mint Dóriék .44 éve született egy könyöktől hiányzott karral kislányom Boldogok voltunk ,hogy életbe maradt De 4 hónapos korában elment az angyalokhoz és azóta is azt mondom ,hogy lehetett volna teljes értékú emberke mert a bal keze hiányzott könyéktől .Lehet kicsit zavaros ahogy írok de felháborít amit írnak Dóriékról Sok boldogságot nekik !!!!!