Szociálisan érzékeny vagyok. Mondtam is már párszor, hogy ez genetika. Nem tudok elmenni szó nélkül az éhező gyermek, a
bántalmazottak, a beteg emberek, kidobott, láncra vert állatok története,
látványa mellett. Ahol tudok, segítek. Néha egy elküldött sms-sel, néha egy kis
pénzzel, néha ruhával, cipővel, néha csak pár vigasztaló szóval. Gondolom, nem
vagyok ezzel egyedül. Egyáltalán nem kötelező valakivel jót tenni, de ha jót
teszel, akkor az a jó valahogy mindig visszajut hozzád.
Mindig
is csodáltam azokat az embereket, akik idejüket, erejüket nem kímélve állandóan
azon törik a fejüket, hogy hogyan tehetnék mások életét szebbé, ha néha csak
órákra is boldogabbá.
Nem nehéz a
Vajdaságban pillanatok alatt megtudni, hogy melyik helységben, milyen
tevékenység folyik, ki, mivel foglalkozik. Tájékoztat erről a sajtó, a közösségi
oldal. Így ismerhettem meg a Nők Kishegyesi Fórumának tevékenységét is. Senkit nem ismerek közülük személyesen. Elnöküket, Zsidai Erzsébetet bejelöltem a
facebookon, aki kedvesen érdeklődött, honnan az ismeretségünk. Válaszomban
leírtam, hogy nem találkoztunk még, de gratulálok a tevékenységeikhez, hiszen
csodálatos dolgokat visznek végbe.
Szívet
melengetőeket. Van egy csapat. Idősek, fiatalok egyaránt. A közös bennük, hogy
hatalmas szívük van. Nem siránkoznak, szidják a rendszert, hanem tesznek. Ötletelnek,
állandóan tevékenykednek, tapasztalatot cserélnek, mindig tanulnak, kipróbálnak
valami újat, segítenek, ahol tudnak. Gyerekeknek, felnőtteknek, nyugdíjasoknak,
egészségeseknek, betegeknek egyaránt.
Pályáztak,
lett egy saját házuk az elkövetkező 99 évre. Lassan-lassan belakják. Kiváló
ízlésükkel otthonossá teszik. Először lomtalanítottak, majd festettek,
felújítottak, takarítottak, varrták a függönyöket.
A
közösségi házban közösen közösséget építenek. Az Ügyi csapat finomabbnál finomabbakat
süt-főz az odalátogatóknak. Játékosan tanítják, és főtt étellel etetik meg az
éhező gyerekeket. A lányokon, fiúkon kiskötény, reszelik a sárgarépát, pucolják
a hagymát, gyúrják a tésztát, készül a spagetti, a paprikás, a tökös gibanica,
a pogácsa.
Mindig
valamit szöszmötölnek. A szorgalmas asszonyok vágják a ruhaanyagot, készülnek a
rongyszőnyeg szövéséhez. Házilag készített gyurmából gyurmafalut, GyurmaHegyest
építenek több mint harminc gyerek közreműködésével. Kézműveskednek. Varrogatnak.
Újrahasznosítanak. Néha csak úgy társasjátékoznak, barátkoznak, beszélgetnek. Unaloműző
fogalakozást szerveznek a téli szünetre. Moziznak. Barangolnak a faluban. Idősek
és fiatalok, nagymamák és unokák, szülők és gyerekeik együtt. Imádnivalók! Néha
meglepetést találnak az asztalon, valaki sütött nekik egy kis csipegtetnivalót,
így járult hozzá a még jobb hangulathoz. A helyi vállalkozók közül is többen
felismerték, hogy itt valami csodás dolog történik, legutóbb az egyik
hentesüzlet tulajdonosa lepte meg őket különböző finomságokkal, kolbásszal,
hurkával.
A
falugondnoki szolgálat a község rászorultjainak jelent hatalmas segítséget. A
három férfi fát hasogat, gyógyszert szerez be, segít, amiben tud. Vajdaságból
és külföldről is hozzájuk járnak tanulni.
Itt a tavasz is mindjárt, jöhet a kertészkedés. Már látom is magam előtt a
veteményeskertet, a fák lombjait, a kispadot alatta. El tudok képzelni egy
menhelyről elhozott kutyuskát is önfeledten szaladgálni, aki a kedvencük lesz.
Valaki
onnan föntről sokáig segítse a munkájukat! Adjon nekik türelmet, millió
ötletet, sok szép pillanatot!
(A képek a Nők Kishegyesi Fóruma facebook oldaláról származnak.)
(A képek a Nők Kishegyesi Fóruma facebook oldaláról származnak.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése