Gyanútlanul sétálgattam legkisebb
gyermekemmel kedves városomban. Itt két rendőr, ott két rendőr, amott három. Gyalogosan,
autóstól. Állig felfegyverkezve. Szorosabbra fogom fiam kezét. Arra gondoltam,
biztosan érkezik valaki, aki fontos ember, arra vigyáznak. Az újságárusnál
elcsípek egy beszélgetést. A „jól értesültek” úgy tudják, hogy valamilyen
maffia-leszámolás készül. Ezt szeretnék megakadályozni. Fülest kaptak a zsaruk,
de az is lehet, hogy leszóltak nekik Belgrádból. No, most ha én maffiózó
lennék, nem előttük lőném le az ellenségem. Vagy ők ilyen bátrak?
Ahogy
az anyukám mondaná: Bezzeg az én időmben…
Igen,
bezzeg az én időmben is másként volt… Nyugodtan sétálgattunk, játszhattunk kint
az utcán, közlekedhettünk világosban és sötétben is. Emlékszem, hányszor
gyalogoltam végig éjszaka a városon, mert már elment az utolsó buszom, taxira
meg nem futotta a zsebpénzemből. Meg sem fordult a fejemben, hogy valami baj
érhet. Igaz, nem volt ennyi „idegen”, nem voltak ilyen több tízezer eurós gépjárművek,
nem folyt ekkora háború a drogpiacért.
Most
meg klán-háborúk vannak! Mint a kilencvenes években… Eljutottunk odáig, hogy
már világos nappal is lövöldöznek. És már semmi sem szent előttük. Nem egész
egy hónappal ezelőtt a Đura Daničić általános iskola közelében rálőttek egy
férfira, aki a gyermekét várta. Dzsip, sötétített üvegek. Meg rengeteg gyerek.
Szerencsére, őket nem érte semmilyen baj. A férfi, akit két találat ért a
kezén, nem büntetlen előítéletű. 2012-ben 7 év szabadságvesztésre ítélték kábítószer
előállításáért. Persze, megbánta bűneit, meg olyan jól viselkedett a börtönben,
hogy már régóta szabadult is. Most meg egy olyan autóval furikázik, amiről a
becsületesen dolgozó állampolgár nem is álmodhat… Különben a bíróságok és az
ítéleteik is megérnének egy misét…
Novemberben
egy fiatal lányt öltek meg több lövéssel. ezt figyelmeztetésnek szánták az
élettársának, aki szintén az egyik klán tagja. Természetesen, többször volt
büntetve, de ő is jól viselkedett a börtön falain belül. És neki is van egy
dzsipje. A lány szó szerint rossz emberbe szeretett bele.
Lelőtték
az egyik klán vezetőjét és a feleségét is. A férj éppen szabad hétvégéjét
töltötte, jó magaviselete miatt megengedték az illetékesek, hogy néha-néha kilibbenjen
a börtönből.
A
gyilkosokat eddig nem sikerült megtalálni. Csak találgatnak. Megérzésem, hogy a
nyomozók tudnak mindent. Valamiért hallgatnak. Lehet, azt várják, hogy a
maffiózók lerendezik egymás között az ügyeiket. Így is elég büdös a sz.r, nem
kell még bolygatni.
Egy
hete különböző rendőri akciókban 25 kg kábítószert találtak. Pihennek majd egy
kicsit a börtönben a letartóztatottak, és kezdhetik elölről a tevékenységüket…
Mi
vagyunk a világbajnokok a legtöbbet „megfogott” szabálytalanul közlekedő
esetében is. Egy 33 éves jóembert hét hónap alatt 320 ezer dinárral és 70 nap
fogházzal büntettek. Még mindig szabadlábon van, tíz napja éppen alkoholos
állapotban vezetett… Az a minimum, hogy örökre elvenném az engedélyét, még
mielőtt valakit halálra gázol a kis BMW-jével… Csak az a gond, hogy nincs is
engedélye, mert azt még nem sikerült megszereznie. Botrányos.
Vagy
említhetném a kisfiút, aki felgyújtotta a hajléktalan embert. Milyen lett az
ifjúságunk? A káromkodások, a nemi szervek csak úgy röpködnek az ifjak szájából…
Milyen lesz a jövőnk, ha tőlük várjuk a nyugdíjat? Ha lesz egyáltalán, vagy ha
megérjük…
Meg
említhetném a bankrablást, a bombariadót, a kislányt erőszakolót, a rendőrt és
feleségét brutálisan megverőket, a bolti lopásokat. Ez csak az utóbbi egy hónap
„termése”. Az életszínvonalunkról még nem is beszéltem.
Nem
érzem magam biztonságban Újvidéken. Annyi golyó röpköd erre-arra, annyi őrülten
vezető sofőr közlekedik az utakon, betörők, gyilkosok, maffiózók, drogelosztók
városa lettünk. Fegyverek mindenfelé. Nem volt ennyi a háború idején sem. Rosszabb
a helyzet, mint Belgrádban. És mindaddig, amíg az újvidéki rendőrfőnök ezekkel
az emberekkel ül a kávézókban vidáman cseverészve, együtt járnak focimeccsekre,
addig nem is lesz rend. Mondjuk, én sem mernék velük ujjat húzni, de ez nem is
az én feladatom. Az enyém az, hogy befizessem a parkolásért kapott kis
büntetésemet. Vagy leüljem? Majd szánom-bánom, és talán időnap előtt szabadon engednek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése