Koszorúznak
Torontálon, Horgoson, Tiszaszentmiklóson, Tordán, Bajsán, Horgoson.
Vajdaság-szerte. Magyarországon, Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján. Világszerte.
Az
emlékműnél, az emléktáblánál, a sírtáblánál, a haranglábnál.
Szól
a Himnusz, szavalatok hangzanak el, énekelnek, tisztelegnek, emlékeznek.
Méltatnak. Politikai
és nem politikai szervezetek. Egyházi képviselők, történészek, civilek, művelődési egyesületek, testvértelepülések küldöttségei. Fiatalok, középkorúak és
idősebbek.
Március
15-e fontosságáról beszélnek. A Délvidék szerepéről. A márciusi ifjakról.
Példamutatásukról. Idézik Petőfit, Jókait, Vasvárit. Elismétlik a 12 pontot. Látjuk
magunk előtt a Pilvaxot, a nyomdát.
Az
első pont ez volt: „Kívánjuk a sajtó szabadságát, censura eltörlését.”
Kívánjuk! Én ma is ezt szeretném. 169 évvel később. Cenzúra nélkül olvasni egyetlen
nyomtatásban is megjelenő napilapunkat, a szerbiai újságokat. A televízióban
híreket nézni, nem monológokat, öndicséretet hallgatni… Választások előtt szeretném
több párt képviselőinek az elképzeléseit megismerni, nem csak egy emberét
reggeltől reggelig. Tudni azt, hogy mi az igazság. Szabad országban lehessen
már szabadon gondolkodni, véleményt nyilvánítani… Szerencse, hogy a közösségi
oldalakat a Mindigdolgozó, Sohanemalvó, Legnagyobbhazudozó, Egyrejobbanmegőrülő
nem tudja betiltani, nem tudja megakadályozni az információ áramlását. Vannak
még értelmes emberek, akik megosztják a képeket, akik tudják, hogy minden nagygyűlésére
100 autóbusz szállítja a „közönséget”. Akik elmesélik, hogy minden közvállalat,
állami vállalat, AVAV pártja fennhatósága alatt álló intézmény dolgozójának
tapsolnia kell. Akik felveszik videóra a bekopogtató pártaktivistákat.
Szeretném, ha igazságos választás lenne. A Köztársasági Választási Bizottság 17
tagja közül 12 Aleksandar
Vučićot támogatja.
Bízhatok bennük? Mennyi esélye van így a többi jelöltnek? Persze, sok mindent
szeretnék még…
A
márciusi ifjak megérezték az időpontot. A pillanatot, amikor tehettek azért,
hogy cselekvésre ösztönözzék a népet. Bátrak voltak. Eredményesek. Hittek. A
szabadságért küzdöttek. Felelősséget vállaltak.
Március
idusán én az áprilisra gondolok. Mi,
magyarok szétszóródtunk, viszont kaptunk egy örökséget a fiataloktól. Ezt kell őriznünk,
ápolnunk, továbbadnunk. Nem csak külsőségekben, hanem tetteinkben is. Tennünk
kell, hogy leessen a sajtóról a bilincs, hogy szabadon élhessünk. Ne legyünk
közömbösek, érdektelenek! Mert ez a mi hazánk, de „…haza csak ott van, hol jog
is van!” (Petőfi)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése