BICIKLIS

        Hozzád szólnak a soraim, te biciklis, akinek az este minden jót és szépet kívántam… A családodnak is, a felmenőidnek is, sőt, még az utódaidnak is… Olyan cifrán káromkodtam, hogy egy kocsis megirigyelhette volna…

        Nem sokon múlott az életed. Meg az sem, hogy az enyém tönkretedd. Milliméterek választottak el attól, hogy lecsapjalak kis autócskámmal az útról. Te nyugodtan tekertél, lehet, hogy azon gondolkodtál, hogy mit ad az asszony vacsorára, vagy azon, hogy a gyereked hazaért-e már a szomszédból… Az utolsó másodpercben vettelek észre. Nem mobiloztam, nem cseverésztem, nem vertem a zene ritmusára a kormányt, hanem figyeltem az utat… Te láthatatlan voltál. Sötét volt, még egy szerencsétlen macskaszem sem volt a bicajodon… A ruhádon sem villant meg semmi. Úgy elvoltál a nagyvilágban…

         A kerékpáros balesetek legfőbb oka, hogy éjszaka kivilágítás nélkül vesznek részt a forgalomban. Legalább te ne rontsd a statisztikát!

        Kérlek, könyörgöm, húzzál fényvisszaverő mellényt! Különben is kötelező lakott területeken kívül. Ha a mellény nem tetszik, ha kényelmetlen, ha nem illik a nadrágod színéhez, ha szerinted kukásmellényre hasonlít, akkor vegyél fel bármilyen ruhát, kabátot, ami visszaveri a fényt… Nem kérem, hogy úgy csillogj-villogj, mint egy karácsonyfa, de valahogy adj életjelt magadról…

        Legyen lámpád, elől fehér, hátul piros… Villogjon a sötétben… A kerekeiden, a küllőiden is villanjon meg valami… Így már tekerhetsz, ahová csak akarsz...

        Lakott területen belül is ajánlott, hogy így nézz ki… Mert az utcai közvilágítás sem épp a legjobb mindenhol… Rosszak a látási viszonyok. A te érdeked is. Neked is van családod. Téged is szeretnek. Hazavárnak. Biciklistül. Egészben, épségben. És én sem szeretném a börtönben végezni...

        Balesetmentes kilométereket mindannyiunknak!